Felel az örökös az elhunyt tartozásaiért? Miért? Mikor igen? Mikor nem? Teljes vagyonával felel?

A magyar öröklési jog egy rendkívül körülszabályozott jogterület. Magán az öröklési rendre – vagyis hogy ki mikor örököl – vonatkozó szabályokon túl, az örökösök felelőssége is meghatározott, a hagyatéki tartozásokért. Az öröklési jog az, amivel szinte kivétel nélkül mindenki találkozni fog előbb vagy utóbb. Továbbá egy társadalom, egy jogrend sarkalatos pontja – amióta csak létezik a magántulajdon – hogy az ember vagyonával mi történik halála után. Éppen ezért az öröklési jog egy rendkívül jól körülhatárolt és elkülönített jogterülete a polgári jognak. Maga a hagyatéki eljárás is egy speciális eljárás, így megvannak a maga fogalmai.

Mielőtt fejest ugranánk az örökösök felelősségének kérdésébe, fontos, hogy tisztázzunk néhány alapvető fogalmat, hogy megérthessük a szabályokat.

Örökhagyó – az a természetes személy (ember) aki elhunyt és akinek a hagyatékáról (a halála pillanatában a tulajdonát képező minden ingó és ingatlan vagyona, joga, követelése, valamint minden őt terhelő tartozása, kötelezettsége) dönteni kell. Vagyis meg kell határozni, hogy ki lesz az ő örököse, aki a vagyont örökli.

Hagyatéki eljárás az az eljárás, amely során a közjegyző a rendelkezésre álló adatok alapján megállapítja az öröklési rendet – hogy ki örököl, mit és milyen hányadban – és rögzíti azt. Ezt úgy szokás nevezni, hogy a közjegyző deklarálja (kihirdeti) hogy mi tartozik a hagyaték tárgyaihoz (mi volt az elhunyt vagyona), és azokat ki, milyen arányban örökli. Ennek azért van kiemelt jelentősége, mert a törvény szerint az öröklés a törvény erejénél fogva végbemegy a halál pillanatában, de fontos ezt írásba is foglalni, hogy a tulajdonjogok átvezethetőek legyenek, az örökös tuja igazolni, hogy mit is örökölt. Továbbá, mivel a közjegyző csak az örökösök és érdekeltek által szolgáltatott adatok alapján hozza meg döntését (a közjegyző nem tud olyan vagyonról rendelkezni amiről nem tud), így ha csak később kerül elő valamilyen vagyon, arról is tud később rendelkezni, mert a közjegyző hagyatékátadó végzése nem ítélet hatályú, tehát megváltoztatható (bizonyos keretek között), ezért van az, hogy csak kihirdető jellegű.

A hagyatéki vagyon, mint fentebb már említettem az örökhagyó halálának pillanatában őt megillető minden vagyon. Pozitív és negatív is, vagyis a tartozások is. Tehát ha pl.: a vagyon egy autó, meg egy lakás, a lakáson meg van egy hitel, akkor igen, a hitel is az örökség része.

Fontos tisztázni, hogy az ún. hagyatéki teher és a hagyatékátadási teher nem egy és ugyan az. A hagyatéki terhek olyan tételek az örökhagyó hagyatékában, melyek csökkentik azt, vagyis az örökhagyót kötelező tartozások. A hagyatékátadási terhek olyan felmerült költségek, melyek a hagyaték átadásával szükségesen felmerültek. (Hetv. 6.§ (1) b) pontja alapján: az örökhagyó illő eltemetésének költségei, a hagyaték megszerzésével, biztosításával és kezelésével járó szükséges költségek (hagyatéki költségek), valamint a hagyatéki eljárás költségei;)

A polgári törvénykönyv rendelkezései szerint, mivel az örökhagyó hagyatéka mint egységes egész száll át az örökösökre – vagyis a pozitív és a negatív vagyon is (tehát nem lehet válogatni, hogy ezt kérem, azt nem kérem), ezért az örökösök a hagyatéki tartozásokért felelősek. Azonban ez a felelősség korlátozott, éppen azért, hogy ne lehessen az egyik ember (örökhagyó) esetleg felelőtlen életviteléből adódó tartozások miatt, egy másik ember (örökös) életét jelentősen megnehezíteni, vagy ellehetetleníteni.

Az örökös az örökhagyó hagyatékát terhelő tartozásokért elsődlegesen a hagyaték tárgyaival, azok hasznaival, másodlagosan (amennyiben a hagyaték tárgyai már nem fellelhetőek), azok erejéig (értsd. a hagyaték tárgyainak értékéig) felel.

Nézzünk példát.

Örökölök egy 10m Ft értékű ingatlant, de az örökhagyónak volt egy 3m Ft-os kölcsöntartozása is, amit természetesen a törvény erejénél fogva megöröklök az ingatlannal együtt (hiszen egységes egészként száll át a hagyaték). Ez esetben egyszerű az ügy, mivel a hagyatéki (pozitív) vagyon nagyobb, mint a tartozás, az egész 3m Ft- ért felelős vagyok. Na de mi a helyezt, ha ez fordítva van? Tételezzük fel, hogy egy ingatlan részt öröklök csak, ami 3m Ft értékű. Ezzel szemben megöröklök egy 10m Ft-os kölcsöntartozást is. Ebben az esetben a fenti szabály szerint a hagyaték tárgyaival, vagyis jelen esetben a 3m Ft értékű ingatlanrésszel felelek, ha pedig esetleg már azt eladtam mielőtt követelték volna a kölcsönt, akkor az értékéig, vagyis 3m Ft-ig leszek köteles felelni a kölcsöntartozásért. A fennmaradó 7m Ft meg megy a levesbe.

Az ismert tartozásokkal olyan szempontból nincs baj, hogy az örökös el tudja dönteni, hogy kíván-e egyáltalán örökölni vagy sem. A hagyatéki tárgyaláskor, a hagyaték átadásakor nem ismert tartozások az igazán kellemetlenek. Gondoljunk csak bele. Megöröklünk valamit, és nem tudunk róla, hogy lenne bármilyen teher a hagyatékban. Majd akár évekkel később egyszer csak megkeres minket egy követeléskezelő, hogy akkor ennyi meg ennyi tartozás lenne, legyünk már kedvesek megfizetni. Ilyenkor jön igazán jól a feni szabály. Nem vagyok köteles annál többet teljesíteni a tartozásokra, mint amennyit örököltem. Ez alól esetleg az az eset lehet kivétel, ha számomra valamely öröklött vagyontárgy tulajdonjoga, birtoklása fontosabb, többet ér, mint az azt terhelő tartozás (pl.: egy ingatlan, ami egyetlen lakóhelyem). Ez ellen sajnos nem lehet védekezni, már olyan szempontból, hogy nem feltétlenül tudunk az örökhagyó minden vagyonáról, de az elévülés szabályai itt is a segítségünkre lehetnek. A jogutódlás (öröklés) ugyanis önmagában nem szakítja meg az elévülést.

Arról beszéltünk, hogy az örökös felel, bár korlátozottan, a hagyatéki tartozásokért. Na de miért különítettük el az elején egyértelműen a hagyatékátadási terhektől? Erre azért volt szükség, mert a hagyatékátadási terhekért az örökös felelőssége korlátlan. Vagyis teljes vagyonával felel érte. Hagyatékátadási teher a leggyakrabban pl.: a temetési költségek, a hagyatéki (közjegyzői) eljárás díja. Tehát ezen tartozásokért az örökös akkor is felel, ha ezek összege meghaladja a hagyatéki vagyon értékét. Pl.: a hagyaték tárgya egy 3 e Ft értékű zsebkendőnyi földterület. A hagyatéki eljárás díja 28 e Ft. Az örökös az egész 28 e Ft-ért felelős, hiába csak 3 e Ft a hagyaték értéke.

Eddig végig arról beszéltem, hogy az örökösök felelősek. Viszont nem általánosan. Ez alatt azt értem, hogy az örökösök, csak akkor felelnek a különböző tartozásokért, ha örökölnek. Lássuk ezt tisztán. Bármely örökös – legyen az törvényes, vagy végrendeleti – a hagyatéki eljárás során eldöntheti, hogy kíván-e örökölni. Az örököst ugyan is megilleti az ún. visszautasítás joga. Azonban ebben az esetben is, mint az öröklés esetén, válogatni nem lehet. Vagy az egész örökséget utasítom vissza, vagy semmit. A visszautasításba bele tartozik minden olyan vagyon is – legyen az pozitív vagy negatív – ami esetleg csak később derül ki, hogy hagyaték. Aki visszautasított, az semmiért nem felel. Sem a hagyatéki, sem a hagyatékátadási terhekért.

Vannak azonban speciális esetek, amikor ugyan az adott személy részesül az örökhagyó hagyatékából, de a tartozásokért felelősség nem terheli. Ilyen az ún. dologi hagyományos, a halál esetére megajándékozott, és a szerződéses örökös. A szerződéses örökös a kötelesrész iránti igényekért korlátozottan ugyan felel, de a tartozásokért nem. A szerződéses öröklés azt jelenti, hogy az örökhagyó még életében szerződést kötött valamilyen céllal a szerződéses örökössel, ami alapján az örökhagyó örökösévé teszi a szerződéses örököst. Általában különféle tartási kötelezettségért cserébe. A halál esetére megajándékozás azt jelenti, hogy nem egyszerűen ráhagyom valakire végrendeletben az adott vagyontárgyat, hanem még életemben ajándékozási szerződést kötök vele. Az ajándékozás „hatályosulása” ebben az esetben akkor következik be, amikor az ajándékozó meghal. Ekkor szerzi meg a tulajdonjogot a megajándékozott (feltéve persze, hogy túlélte az ajándékozót). Mivel ajándéktól van szó, értelem szerűen tartozás nem terhelheti (ez alól a zálogjoggal terhelt vagyon természetesen kivételt jelent). A dologi hagyomány nagyon leegyszerűsítve végintézkedésben adott ajándék – vagyis nem szerződéssel történik, hanem pl.: végrendelettel -, az örökhagyó egy a hagyatéki vagyonába tartozó, pontosan körülírható, megnevezhető, beazonosítható vagyontárgyat juttat közvetlenül valaki részére. A dologi hagyományos a hagyatéki tartozásokért, de még a hagyatékátadási terhekért sem felel. Ezzel viszont könnyen ki lehetne játszani a hitelezőket, így a dologi hagyomány kiadására csak akkor kerülhet sor, ha az összes hagyatéki tartozás és teher már kielégítésre került, és a dolog még megvan. Azonban a felelősség nélküli szerzésnek az az előnye, hogy a később kiderülő tartozásokért már nem felel.

Összegezve az eddigieket tehát elmondható, hogy aki örököl, az felelős a hagyatéki tartozásokért. De kiemelten fontos, hogy csak az, aki örököl, vagyis ilyen jogcímen szerzi meg a hagyatéki vagyont, vagy egy részét. Ebből a fenti esetek kiesnek, hiszen nem tekinthetőek öröklésnek.

Fontos szem előtt tartani, hogy aki egyezséget köt a hagyatéki eljárásban, mely alapján akár semmi hagyatéki vagyon nem kerül hozzá, ő is felelni fog a hagyatéki tartozásokért. Hogy miért? Mert jogilag ő megörökölte a rá eső részt törvény, vagy végrendelet szerint, majd ezt követően egyezséget kötött. Ugyanis a saját tulajdonunkkal – kis túlzással – azt teszünk amit csak akarunk, így akár rögtön egyezség részéve és tehetjük, vagy akár el is ajándékozhatjuk. Így abban az esetben is, amikor a mezőgazdasági területet ingyenesen felajánljuk a Magyar Állam részére, gyakorlatilag megörököljük, majd azonnal el is ajándékozzuk. Ezért, az esetleges hagyatéki tartozásokért ebben az esetben is felelünk.

Ha van olyan téma, amiről szívesen olvasnál, vagy kérdésed van, írj a vhinfoblog[kukac]gmail.com e-mail címre, vagy a blog facebook oldalán, esetleg itt a hozzászólásoknál.

Illusztráció: pexels.com