Mekkora részét viheti a bérünknek a végrehajtó? Van amihez nem nyúlhat? Számos kérdés merül fel az emberben, ha egyszer már elindult a végrehajtási eljárás.

Az adósság bármely oldalán állva fontos, hogy tisztában legyünk azzal, hogy a munkabérből mikor mennyit vihet a végrehajtó, illetve egyéb jövedelmek esetén viheti-e egyáltalán.

A végrehajtás fokozatosságáról már volt szó. A fokozatosság elve alapján, ha a végrehajtó felhívására, az adott határidő letelte előtt az adós nem rendezi tartozását, akkor a végrehajtó rendszerint a munkabérből letiltja azt. A gyakorlatban ez úgy működik, hogy a végrehajtó a NAV adatbázisából hivatalból lekéri az adós munkáltatóját. Ezt követően küld egy felhívást a munkáltatónak, hogy az adós munkabéréből a tartozás összegét vonja le. Így a munkáltató a levonás után maradó összeget fizeti ki az adós munkavállalónak, a levont összeget pedig a végrehajtónak utalja át. Ha a munkáltató ennek nem tesz eleget, akkor a törvény erejénél fogva készfizető kezessé válik, az általa le nem vont munkabér erejéig. Ez esetben ez azt jelenti, hogy külön eljárás nélkül a végrehajtó foganatosítani kezd a munkáltató ellen is.

A levonás mértéke külön szabályozásra került a Vht.-ben. Ennek indoka, hogy a végrehajtási eljárás, az állami kényszer útján történő követeléskielégítés célja nem az adós ellehetetlenítése. Lássuk a konkrét szabályokat, először a munkabérre vonatkozólag. A letiltás alapjául a nettó munkabér szolgál. Főszabály szerint ennek 33%-a eshet letiltás alá, kivételes esetben 50 %-a. Mentes a letiltás alól a munkabér azon része, mely nem haladja meg a 60 ezer Ft-ot (azonban ha a végrehajtás tárgya gyermektartásdíj, vagy szüléssel járó költség, akkor ez a mentesség nem él). Ezen túl korlátlanul végrehajtható a kifizetett munkabér azon része, mely meghaladja a 200 ezer Ft-ot. Nézzünk egy példát a jobb érthetőség kedvéért. Tételezzük fel, hogy az adósunk havi nettó bére 400 ezer forint. Ebből ugye mentes 60 ezer Ft, vagyis ennyit mindenképpen megkap az adós. A 60 ezer Ft és a 200 ezer Ft közötti összeg 33%-a (kivételesen 50%-a) vonható le. Feltételezve a 33%-os „alapesetet” ez ugye azt jelenti, hogy 200-60= 140; 140x0,33 = 46,2. Vagyis 46 200 Ft a letiltás. De, mivel a 200 ezer forint fölötti munkabérrész korlátlanul tiltható, így 400-200=200; vagyis 200 ezer Ft is letiltásra kerül. Tehát 400 ezer Forintos nettó fizetés esetén, 33%-os letiltás mellett, a teljes letiltott összeg 246 200 Ft. Így amit az adós munkabéréből megkap 153 800 Ft.

A munkabérletiltás szabályai 2022. évben történt törvénymódosítás során változtak, az adósra nézve enyhültek. Korábban a mentes rész nem 60 ezer forint volt, hanem a mindenkori legkisebb öregségi nyugdíj összege, vagyis mindössze 28 500 Ft. A korlátlanul tiltható rész pedig ennek az ötszöröse, vagyis 142 500 Ft, magyarán a munkabér 142 500 Ft-ot meghaladó része volt teljes egészében tiltható.

Mikor vonhatnak a munkabérből 50%-ot?

Ha a végrehajtás tárgya tartásdíj (nem csak gyerektartás, bármilyen tartási kötelezettségből eredő tartozás), adóssal szemben fennálló munkavállalói munkabér követelés (jogosulatlanul felvett munkabér, munkabér előleg, stb.), jogalap nélkül felvett munkabér és társadalombiztosítási ellátás, illetve amennyiben több végrehajtási eljárás, így több letiltás van aza dóssal szemben.

A munkabéren kívül, az alábbi „járandóságok esetén is lehetőség van az 50%-os letiltásra, a fenti feltételek esetén:

1. a) a kormányzati szolgálati, közszolgálati és a közalkalmazotti jogviszony, az egészségügyi szolgálati jogviszony, az adó- és vámhatósági szolgálati jogviszony, továbbá a szolgálati viszony, rendvédelmi igazgatási szolgálati jogviszony, honvédelmi alkalmazotti jogviszony alapján járó illetmény, * 
2. b) a szövetkezeti tagot a munkaviszony jellegű jogviszony alapján megillető munkadíj,
3. c) az alkotó- és munkaközösségi tag jövedelme,
4. d) a tudományos továbbképzési ösztöndíjasnak a munkabér jellegű ösztöndíja,
5. e) bármely személynek a munkájából eredő olyan díjazása, juttatása, követelése, amelyet valamely szervtől vagy személytől rendszeresen, időszakonként visszatérően kap.

Mi a helyzet a többi jövedelemfajtával?

A nyugdíjból (ide értve: társadalombiztosítási nyugellátást, korhatár előtti ellátást, szolgálati járandóságot, táncművészeti életjáradékot és átmeneti bányászjáradékot) legfeljebb annak 33%-át lehet levonni, mindenféle mentességet élvező rész nélkül (szemben a munkabér esetén a 60 ezer forinttal). A nyugdíjból is lehet 50%-os letiltás, de csak a következő esetekben: ha a végrehajtás tárgya gyermektartásdíj (csak a gyermektartás, szemben a munkabérnél látott bárminemű tartási kötelezettséggel), jogalap nélkül felvett nyugellátás, illetve több letiltás esetén. Külön speciális szabály, hogy az árvaellátásból – legfeljebb 50% erejéig – a jogalap nélkül felvett árvaellátást lehet levonni.

A Vht. részletesen szabályoz még számos jövedelmet, járandóságot (68.§ - 73/A.§). Amit még érdemes kiemelni, hogy gyermekgondozást segítő ellátásból (GYES) és a gyermeknevelési támogatásból (GYET) legfeljebb 33%-ot lehet levonni a jogalap nélkül felvett gyermekgondozást segítő ellátás, gyermeknevelési támogatás és anyasági támogatás fejében. Tehát más jogcímen levonást eszközölni ezen támogatásokból nem lehet. Ugyan így a családi pótlékból legfeljebb 33%-ot lehet levonni a jogalap nélkül felvett családi pótlék és anyasági támogatás fejében, más jogcímen semmit.

Számos járadék, járandóság viszont teljes mértékben mentes a letiltás alól, vagyis aki ezek bármelyikében részesül, attól ezen jogcímen kapott juttatásokból semmilyen jogcímen letiltást foganatosítani nem lehet. Ilyenek pl.: anyasági támogatás, rokkantsági járadék, vakok személyi járadéka, települési támogatás, tartásdíj, fogyatékossági támogatás, stb. (A teljes lista: Vht. 74.§.)

Kicsit térjünk vissza a munkabérből való letiltáshoz. A munkáltató felelősségéről már tettem említést, azonban a törvény ennél több kötelezettséget is ró a munkáltatóra. Ami kifejezetten érinti az adóst, hogy a munkáltató köteles ún. tartozásigazolást kiállítani az adós munkavállaló munkaviszonyának megszűnésekor, melyben feltünteti, hogy a munkabérből milyen tartozásokat, milyen határozat/jogszabály alapján kinek a részére kell levonni. De ugyanígy arról is igazolást kell kiállítani, ha ilyen tartozása a munkavállalónak nincs. Az adós kötelezettsége a tartozásigazolást az új munkáltatójának a munkába lépését megelőzően átadni. Így az új munkáltató is köteles a letiltást eszközölni, nem várhat a végrehajtó felhívására. Arra nincs is szükség. Így az adós azzal nem „menekül” a letiltás elől, ha munkahelyet vált. Ugyanakkor, ha nem adja át az új munkáltatónak a tartozásigazolást, és az új munkáltató sem kéri ezt (bár kötelezettsége), akkor is maximum időt nyer az adós, mert a végrehajtó értesülni fog az előző munkáltatótól arról, hogy miért nem utal több letiltott munkabért – hiszen megszűnt a munkaviszony -, a végrehajtó meg ismételten a NAV segítségével kideríti ki az új munkáltató. Persze ha az adós feketén dolgozik letiltás sincs.

Ha van olyan téma, amiről szívesen olvasnál, vagy kérdésed van, írj a vhinfoblog[kukac]gmail.com e-mail címre, vagy a blog facebook oldalán, esetleg itt a hozzászólásoknál.

Illusztráció: pexels.com