Mi az oka annak, hogy hiába teljesítem a törlesztést a tartozásom nem fogy? Ennek oka egy Ptk. rendelkezésben keresendő.

A Polgári Törvénykönyv 6:46.§ (6. könyv 46. szakasz) szakasza értelmében ugyan is, ha a pénztartozás teljesítéseként fizetett összeg az egész tartozás kiegyenlítésére nem elegendő, azt – ha a jogosult eltérően nem rendelkezett, és egyértelmű szándéka sem ismerhető fel – elsősorban a költségekre, majd a kamatokra és végül a főtartozásra kell elszámolni.

Nézzük ezt érthetően. Alapesetben, ha valamilyen olyan pénzfizetési kötelezettségünk van, ami nem egy összegben esedékes, akkor a törlesztőrészletek úgy vannak meghatározva, hogy kamatot is és tőkét is tartalmazzon. Magyarán minden egyes törlesztéssel a tőke is csökkenni fog, nem csak a kamatokat fizetjük. Erre a legjobb példa egy banktól felvett kölcsön. Fogyasztóként ma már, szinte kivétel nélkül csak annuitásos, vagy egyenlő törlesztőrészletű konstrukció érhető csak el. Ez azt jelenti, hogy minden törlesztőrészletünk azonos összegű, legfeljebb az utolsó fog eltérni. Ezek az egyenlő összegek összetétele változik csak, vagyis hogy mennyi belőle a tőketörlesztés, és mennyi a kamat. Azt nem kell bemutatnom, hogy minél kevesebb a tőke, annál kevesebb a kamat is, amit meg kell fizetni utána.

Ilyen esetekben is – különösen a különbözően súlyozott annuitásos törlesztések esetén – előfordul, hogy ha kellően hosszú a futamidő, pl.: 20-30 év, akkor az első jónéhány évben csak a kamatokat fizetjük, a tőkéből még egy fillért sem törlesztettünk.

A törlesztőrészletek elszámolásáról a bankokkal kötött szerződések rendszerint rendelkeznek, tehát amíg rendben fizetjük a törlesztési részleteket, addig a fent említett törvényhely szóba sem kerül.

A fent idézett szabály akkor kerül előtérbe, ha már átléptük az ügyletünk határait, vagy is valamilyen oknál fogva – jellemzően mert nem fizettünk időben – a szerződést felmondják. Ekkor a szerződésünk megszűnik, de a belőle eredő pénzkövetelés nem. Érthetőbben ilyenkor az történik, hogy már nem a szerződés szerint kell teljesítenünk, hanem mindent rögtön, egyösszegben. Ha a törlesztések nem mentek, nyilvánvalóan az egész tartozás sem fog egyösszegben. Azonban, ha ilyen esetben is próbálunk a víz felett maradni, és akár végrehajtási eljárás miatt, akár önszántunkból fizetünk a hitelező felé már a törvény fogja eldönteni, hogy a befolyt összeg mire is kerül elszámolásra. Ugyan ez a helyzet abban az esetben is, ha nem valamilyen felmondott megállapodáson alapul a pénzfizetési kötelezettség, hanem pl.: károkozás miatt kell fizetnünk.

Nézzünk egy példát, hogy könnyebben megértsük, hogy miért lehetséges, hogy nem fogy a tartozásunk. Tételezzük fel, hogy van egy egymillió forintos tartozásunk. A tartozás után a késedelmi kamat évi 10%. Ez azt jelenti, hogy évi 100.000,- Ft-al nő a tartozásunk. Ez cca. 8.333,- Ft havonta. Ehhez kapcsolódóan nyilvántartanak még 50.000,- Ft ügyvédi díjat, meg 15.000,- Ft postaköltséget (ugye minden olyan költség áthárítható, ami a követelés érvényesítése érdekében merült fel; és igen a felszólítólevelek és azok postázása is ebbe a kategóriába esik). A tartozás két éve áll fenn. Ekkor kapunk egy felszólítólevelet, mely szerint legyünk kedvesek megfizetni 1.000.000,- Ft tőketartozást, annak évi évnyi, vagyis 200.000,- Ft késedelmi kamatát, meg a felmerült 65.000,- Ft (50 +15) eljárási díjat. Mi nem szeretnénk végrehajtást így befizetünk 100.000,- Ft-ot. Hogyan fog alakulni ezt követően a tartozásunk? A Ptk. fenti szabálya szerint a befizetett összeget először a költségekre kell elszámolni, így a 65.000,- Ft-os eljárási költséget kifizettük. Maradt 35.000,- Ft a befizetésünkből. Ha a költségek kifizetésre kerültek, akkor jönnek a kamatok. Abból is marad 165.000,- Ft (200-35). A végén így a tőke ugyan úgy 1 millió forint.

Nézzük más szempontból. Tételezzük fel, hogy nem tudunk egyben egy nagyobb összeget fizetni, csak mondjuk havi 10.000,- Ft-ot. Ebben az esetben a következő képen alakul a tartozásunk. A fenti Ptk. szabály alapján először a költségekre kell elszámolni. Vagyis havi 10.000,- Ft-al számolva, 6 hónap törlesztés után, még csak az eljárási költséget sem fizettük ki. A tőke változatlan, így a 6 hónap alatt már növekedett is a tartozásunk 50.000,- Ft-al. Egy év elteltével a törlesztések alapján 120.000,- Ft-ot fizettünk meg. Ebből kifizettük a 65.000,- Ft költséget, meg 55.000,- Ft kamatot. Mivel a tőke változatlan maradt, az egy év alatt a kamatunk nőtt 100.000,- Ft-al.

Mint látjuk – főleg a második esetnél – a tőketartozás akár 10%-át megfizetve sem biztos hogy érdemben sikerült törlesztenünk. Félreértés ne essék! Mind a két esetben csökkent a tartozásunk. Ha tudunk valamennyit fizetni, tegyük meg. A legjobb befektetés, ha az adósságainkat törlesztjük. Minél továbbá várunk, halogatunk csak annál több lesz.

A példában „csak” 10%-os kamattal néztünk szembe. De gondoljunk csak bele. Egy személyi kölcsön, vagy hitelkártya tartozás esetén a kamat akár 20-40%-is lehet, a késedelmi kamat meg még több.

Próbáljuk meg elképzelni csak a 20%-ot. Legyen a tartozásunk 100.000,- Ft. Az első év elteltével ez már 120.000,- Ft. Mivel a példánktól eltérően a meg nem fizetett kamat után is, mint késedelmes pénztartozás után, meg kell fizetnünk a késedelmi kamatot, így a következő év végére a tőke után újabb 20.000,- Ft a kamat, a 20.000,- Ft előző évi kamat után 4.000,- Ft (20%). Vagyis a második év elteltével már 144.000,- Ft a tartozásunk. A harmadik év elteltével 172.800,- Ft, a negyedik elteltével 207.360,- Ft a teljes tartozás. Megduplázódott mindössze 4 év alatt. Na most ezt képzeljük el egy 10 millió forintos lakáshitel esetében, ahol jelenleg a veszélyhelyzetre tekintettel a maximálisan felszámítható késedelmi kamat 25 %. Ez azt jelenti, hogy akár 3 év alatt megduplázódik a tartozásunk.

Vissza az alap állításhoz. Fizetem, fizetem, de nem fogy. A gyakorlatban a leggyakrabban ez akkor fordulhat elő, ha magas a kamat és alacsony a törlesztés amit tudunk vállalni, illetve ha már sok idő telt el az esedékessé válás óta. Így sajnos könnyen belefuthatunk abba, hogy hiába törlesztünk egy szabadszemmel is jól látható összeggel rendszeresen, a felhalmozott költségek, és különösen a kamatok, „elviszik”.

Azt gondolhatnánk, hogy a Polgári Törvénykönyv ezen rendelkezését gonosz manók írták, kifejezetten azért, hogy a szegény adósok életét még keservesebbé tegyék, de ez nem így van. A törvények – jó esetben – a törvénytisztelő, annak előírásait figyelembe vevő és betartó személyeket igyekszik védeni. Sokszor önmaguktól, mert a jog eszményi embereket képzel el, csak így tud működni, de tudjuk a valóságban igenis esendők vagyunk.

A fenti rendelkezés célja két fő nyomvonalon közelíthető meg. Egyrészt a hitelezőt végi, mint egyfajta sértettet. A hitelező jelentős pénzösszeget kell, hogy megelőlegezzen azért, mert valaki nem teljesített felé a szerződésüknek, a megállapodásuknak, vagy a törvények szerint. Ezzel neki költségei, kárai keletkeznek. Ezért előbb azokat kell megtéríteni, csak aztán a tényleges tartozást. Másrészt egyfajta visszatartó erőként kellene hogy szolgáljon az adósok számára, miszerint a fizetési kötelezettséget teljesíteni kell, ha késlekedik nem csak kamatokat kell fizetnie, hanem az összes költséget is, ami nem merült volna fel ha „szabályszerűen” teljesít (értsd időben, az előírt módon, stb.). Ráadásul mindezt még a tényleges tartozását megelőzően.

Összességében tehát amikor valamilyen pénztartozást fizetünk, de azt nem egyösszegben tesszük – vagyis nem az egészet fizetjük meg – akkor a törlesztésünk előbb a tartozással felmerült költségekre, majd az elmaradt kamatokra és csak ezt követően fog a tőkére „fordítódni”. Ezért kerülhetünk abba a sajnálatos helyzetbe, hogy törlesztünk, fizetünk, akár hosszú hónapokon át, látszólag azonban a (tőke)tartozásunk nem apad.

Ha van olyan téma, amiről szívesen olvasnál, vagy kérdésed van, írj a vhinfoblog[kukac]gmail.com e-mail címre, vagy a blog facebook oldalán, vagy itt hozzászólásoknál.

Illusztráció: pexels.com