A fizetési meghagyás (röviden FMH) egy, a közjegyző hatáskörébe utalt, lejárt pénzkövetelések érvényesítésére létrehozott, nemperes eljárás.

Kicsit ízlelgessük a definícióban használt szavakat. Jogi struktúra lévén fontos, hogy meg is értsük, mit is jelentenek ezek a szavak pontosan. Menjünk szépen sorban.

Közjegyző hatáskörébe utalt: vagyis fizetési meghagyással kapcsolatban a közjegyzőhöz kell fordulni. Ez azt jelenti, hogy fizetési meghagyásos eljárást közjegyzőnél lehet – és csak közjegyzőnél – indítani. Természetes személyként – tehát ha nem cég vagy más szervezet nevében járunk el – bármelyik közjegyzőnél megindíthatjuk az eljárást. Fontos, hogy a fizetési meghagyás végrehajtására is, a fizetési meghagyást kibocsátó közjegyző lesz kizárólagosan illetékes (erről részletesen majd később). Azt is érdemes megjegyezni, hogy minden közjegyzőnek országon illetékessége van (tehát bármely ügyben „eljárhat”), ez azonban mindössze annyit jelent, hogy bárki, bárhol lakjon, éljen is Magyarországon belül, bármely közjegyzőhöz fordulhat. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy bármelyik közjegyzőnél, bármely ügybe betekinthetünk, nem kell átutaznunk az ország másik felébe, ha Sopronban lakom és debreceni közjegyzőtől kaptam fmh-t. Tehát ha fizetési meghagyás, akkor közjegyző.

Lejárt pénzkövetelések érvényesítésére létrehozott: vagyis csak pénzkövetelés esetén alkalmazható, méghozzá lejárt pénzkövetelésre. Ez egyrészt azt jelenti, hogy ha a szomszédnak kölcsönadtam a fúrógépem és ő nem adja vissza, akkor nem fmh-t fogok indítani. Másrészt, ha pénzt adtam kölcsön, csak az után indíthatok fmh-t, hogy lejárt a visszafizetésre adott határidő (és természetesen eredménytelenül, vagyis nem fizette vissza au adós a kölcsönösszeget). A lejárt követelés annyit jelent, hogy már vissza kellett volna hogy fizessék, de időben ezt nem tették meg. Tehát ha bármilyen jogcímen (vagyis oknál fogva, pl.: kölcsön, elmaradt vízdíj, kártérítés, bírság, stb…) határidőn belül meg nem fizetett pénztartozás áll fenn, akkor fmh.

Fontos azonban, hogy mekkora pénztartozásról is beszélünk. Lejárt pénzkövetelések érvényesítésére kizárólag a fizetési meghagyásos eljárás megindítása az egyetlen lehetőség (mármint eső lépésként), 3 millió forint alatti pénzkövetelések esetén. 30 millió forint fölötti tartozás esetén pedig kizárt. Ez magyarán szólva annyit tesz, hogy 3 millió forint alatt az egyetlen lehetőség a követelés érvényesítésére az fmh eljárás. 3 és 30 millió forint összeg között opcionális, vagyis a jogosult (akinek tartoznak) választása dönti el, hogy fmh-t indít, vagy bírósági pert. 30 millió forint fölött pedig már pert kell indítani.

Nemepres eljárás: vagyis nem a klasszikus adok-kapok típusú, ún. kontradiktórius eljárás, ahol mind a két fél jelen van és „megharcolnak” az igazukért. A nemperes eljárás lényege, hogy kérelemre indul és bizonyítás lefolytatásának nincs helye. Ez az fmh eljárásban abban ragadható meg, hogy egy formanyomtatvány, mint kérelem benyújtásával indul meg az eljárás. E mellé csak igen szűk körben lehet és kell mellékletet csatolni, vagyis bizonyítékokat benyújtani – szemben a bírósági peres eljárással – nem hogy nem kell, nem is lehet. Az eljárásban Jogosultnak hívják azt, akinek tartoznak és Kötelezettnek azt, aki tartozik.

A bizonyítás „szükségtelensége” ne rémisszen meg senkit, továbbá senkit se tegyen elbizakodottá. Ez nem azt jelenti, hogy bárki bármilyen mondvacsinált okkal megpróbálhat rajtunk behajtani kitalált pénzköveteléseket. A fizetési meghagyásos eljárás lényegi eleme ugyan is az ún. ellentmondás, mely a Kötelezett lehetősége, hogy vitassa a vele szemben érvényesíteni kívánt követelést (az ellentmondásról is írok részletesen a későbbiekben). Ha a Kötelezett ellentmondással élt, a Jogosultnak nincs más lehetősége, mint bíróság elé vinni az ügyét, ahol már nem elég azt állítania, hogy neki tartoznak, ezt alá is kell támasztania, bizonyítania kell. Ugyan így a Kötelezettnek pedig azt, hogy nem tartozik.

Ismét ne vegyük túl szaporán a levegőt, ha valaki átverés kapcsán nyújtana be ellenünk fizetési meghagyást teljesen alaptalanul, mindenféle bizonyíték nélkül, és lenne akkor bolond, hogy az ellentmondásunk után bíróságra megy, és csak azt állítja hogy márpedig mi tartozunk neki, az kevés lesz, hiszen mi meg azt fogjuk állítani hogy nem tartozunk neki. Mi ezt nem tudjuk bizonyítani, hiszen nincs mivel, nincs mit bizonyítani. Ugyan így a „kedves” Jogosul sem fogja tudni bizonyítani, a bíróság az eljárást meg megszünteti.

Vagyis elég valószínűtlen, hogy valaki ilyesfajta csalással próbálkozzon. Az eljárás jól kitalált és felépített. Viszont éppen ez kívánja meg azt, hogy amennyiben valaki fizetési meghagyást kap, azt kellően vegye komolyan, akár van alapja akár nincs.

(Elsőre kicsit leegyszerűsítettnek tűnhet, de annak is szánom. Az FMH cikksorozatban szépen lassan merülünk majd egyre mélyebbre, kitérve a részletekre, ritka esetekre is.)

Illusztráció: pexels.com