Mit jelent az elévülés? Mennyi idő kell hozzá? Ha elévült akkor meg is szűnik? Mikor kezdődik? Szünetel? Újraindul? Elévülésről érthetően.

Az elévülés az idő múlásával bekövetkező „behajthatatlanság”. Vagyis maga a tartozás nem szűnik meg, de a törvény már nem teszi lehetővé az állami kényszerrel való kikényszerítését, vagyis sem bírósági per, sem végrehajtás nem indítható (ezt nevezik úgy, hogy bírósági úton nem érvényesíthető). Különösen a pénzbeli kötelezettségek esetében van relevanciája az elévülésnek, így ebben a cikkben erről lesz szó.

Mi mennyi idő alatt évül el?

Az általános elévülési idő öt év. Ez az idő, a tartozás esedékességétől, vagyis amelyik pillanatban meg kellene fizetni, indul.

A különböző kölcsönszerződések, hitelkártyák, hitelek esetén az elévülési idő 5 év.

Telefonszámla tartozások esetén 1 év.

Internet előfizetésből eredő kötelezettségek esetén 1 év.

Elektronikus hírközlési szolgáltatásra vonatkozó előfizetői szerződésből eredő tartozások (pl.: TV, streaming szolgáltatás, stb.) esetén 1 év.

Parkolási díjak, büntetések esetén 1 év.

Közüzemi tartozások esetén 3 év.

Veszélyes üzemnek minősülő tevékenységgel okozott kár (pl.: autóvezetéssel, gépműködtetéssel okozott kár) esetén 3 év.

Fogyasztói kellékszavatossági igények elévülési ideje 1 év

Az elévülés szabályai az új polgári törvénykönyv 2014-es hatálybalépésével érdemben nem változtak meg, azonban egy markáns változás történt. Azonban tekintettel az eltelt időre, ez csak a kölcsönszerződések esetén bír relevanciával, amikkel külön foglalkozom majd a lejjebb, így ezt ott fogom majd részletezni.

Nézzük a hatályos szabályokat egyszerűen!

Az elévülési időket fentebb tisztáztuk. Tehát ha az elévülési idő eltelt – az adott követelés esedékessé válásától számítva - akkor bírósági úton nem érvényesíthető, vagyis sem per sem végrehajtás nem kezdeményezhető, de még a végrehajtási eljárás folytatásának sincs helye. Ez így elsőre egyszerű és érthető, de a helyzet azért nem ennyire szimpla.

Az elévülés nyugvása.

Ha a követelést a jogosult menthető okból nem tudja érvényesíteni, az elévülés nyugszik. Elvileg tehát pl.: van egy követelés ami esedékessé vált, el is kezd telni az elévülési idő, mert a jogosultja egyenlőre hivatalos úton nem követeli. Majd egyszer csak történik valami, ami miatt nem is tudná a tartozást követelni. Ekkor az elévülési idő nyugszik, vagyis egyszerűen megáll, nem ketyeg tovább az idő. Amikor viszont megszűnik ez a menthető okon alapuló akadály, akkor folytatódik tovább, elindul az óra onnan, ahol megállt. De hát pl: 1 év eltelt, majd 1 év pauza, és az 1 évtől folytatódik az elévülési idő. Valójában azonban az idő nem áll meg, az elévülési idő ekkor is telik. Amit azonban lehetővé tesz a törvény az az, hogy ilyen esetben lényegében kap még egy kis időt a jogosult. A Ptk. szerint, ha az elévülés nyugszik, az akadály megszűnésétől számított egyéves - egyéves vagy ennél rövidebb elévülési idő esetén három hónapos - határidőn belül a követelés akkor is érvényesíthető, ha az elévülési idő már eltelt, vagy abból egy évnél - egyéves vagy ennél rövidebb elévülési idő esetén három hónapnál - kevesebb van hátra. Vagyis ha az elévülés nyugvására hivatkozunk, és annak a bíróság helyt ad, akkor viszont záros határidőn belül érvényesítenünk kell a követelést.

Na de mi lehet ilyen menthető ok? A legérthetőbb talán az, amikor a jogosult egészségi állapota teszi ezt lehetetlenné, mert pl.: kórházi ápolásra szorult. Ennél már elvontabb, és a bíróság ítélkezési gyakorlatából alakult ki pl.: ha a jogosult ne is tud arról, hogy neki érvényesíthető követelése van, mert nem tudott arról hogy kár érte, vagy hogy egy szerződés hibásan lett teljesítve (rossz mosógépet hoztak neki és csak később derült ki). A kárnál maradva, akkor is nyugszik az elévülés, ha ugyan a jogosult tudja hogy kár érte, de az összege csak később derül ki (pl.: az elmúlt hetekben történt, hogy a miskolci fürdő egyik épülete nagymértékben károsodott egy tűzben, az újjáépítéssel pedig nem úgy tűnik mint ha sietnének; márpedig azért, mert szakértők kellenek ahhoz hogy egyáltalán a kár nagyságát felmérjék, így csak ez eltarthat akár több hónapig is). Ugyan így a bíróság joggyakorlata munkálta ki, hogy amennyiben a jogosult és a kötelezett között tárgyalások folynak a kötelezettség teljesítéséről, de közben az elévülési idő eltelik, a kötelezett meg nem fizet. Tehát a klasszikus „hitegetés” nem menti meg az adóst, mert az elévülés ez idő alatt nyugszik.

Az elévülés megszakítása.

Az elévülés magszakadása azt jelenti, hogy valamilyen esemény, még az elévülési időn belül egész egyszerűen lenullázza azt. Az elévülési idő újrakezdését jelenti. Na de mi szakítja meg az elévülési időt?

Megszakítja az elévülést, a tartozás kötelezett általi elismerése. Ide tartozik az az eset is, ha az elévülési idő alatt, akár 1 Ft-ot is törlesztett, fizetett a jogosultnak. A fizetés minden esetben az elismerést jelenti.

Megszakítja az elévülést, ha a jogviszonyt, amiből a követelés származik a felek módosítják, vagy a teljesítésére egyezséget kötnek. Ezen nincs mit magyarázni véleményem szerint.

Megszakítja az elévülést, ha a jogosult a kötelezettel szemben bírósági eljárásban érvényesíti a követelést, ha a bíróság érdemi határozattal fejezi be az eljárást. Vagyis ha a jogosult bíróságra ment, a bíróság meg helyt adott a követelésének, vagyis kötelezte a kötelezettet, hogy fizessen a jogosultnak. A bírósági értelmezésben ez a rendelkezés azonban kiterjesztően értelmezendő. A Ptk. kommentárja alapján ugyanis, kis túlzással, bármely igényérvényesítési forma, mely igénybe veszi az igazságszolgáltatást (polgárit természetesen) megszakítja az elévülést ezen szabály alapján. Vagyis a fizetési meghagyásos eljárás, amennyiben az jogerős lesz – vagy az ellentmondás folytán perré alakult eljárás végigmegy és a jogosultnak adnak igazat -, vagy a közjegyző közjegyzői okiratot lát el végrehajtási záradékkal. Lényegében bármely, pénzkövetelés behajtására irányuló bírósági (közjegyzői) eljárás ide sorolható, nem csak a per. Az ilyen eljárás befejezésétől számítva kezdődik újból az elévülési idő (tehát a perben hozott ítélet jogerőre emelkedésétől, az fmh jogerőre emelkedésétől, a végrehajtási záradék kiállításától).

Megszakítja még az elévülést, a követelés csődeljárásban való bejelentése is.

Ha az elévülés megszakadt, mert valamilyen bírósági eljárás folytán végrehajtható határozat született (bírósági per, fmh eljárás), akkor innentől kezdve az elévülést már csak az alapul szolgáló jogviszony felek általi módosítása, vagy végrehajtási cselekmények szakítják meg ismét (végrehajtási cselekmény a végrehajtás elrendelése is, illetve bármilyen, az önálló bírósági végrehajtó által végzett eljárási cselekmény (pl.: inkasszó, foglalás, árverés, letiltás, de már a vagyonkutatás is).

Most, hogy az alapokkal megismerkedtünk, ejtenék néhány szót a már említett kölcsönszerződésekről. Mivel ezek jellemzően hosszú időtartamú jogviszonyok, így könnyen nem mindegy, hogy az aláírásukkor milyen törvények voltak hatályban, milyen törvények vonatkoznak rájuk. Továbbá az adósok megközelítőleg harmada kölcsönszerződésből eredő tartozását nyögi.

Hogyan is alakul az elévülés akkor a kölcsönszerződéseknél?

Elsődlegesen azt kell megvizsgálnunk, hogy mikor is válik esedékessé egy kölcsönszerződés. A főszabály szerint ugye az esedékességkor. A kölcsönszerződések rendszerint ütemezett törlesztéssel kerülnek visszafizetésre, vagyis egyszerre csak az egyes részletek lesznek esedékesek. A kölcsönszerződés egésze – vagyis a teljes, még meg nem fizetett tartozás – akkor válik esedékessé, ha a szerződésben kikötött véglejáratként meghatározott idő eltelik, vagy ha valamelyik fél a szerződést felmondja (ez a jog általában a hitelezőt illeti meg). Vagyis a kölcsönszerződésekből eredő tartozások elévülése akkor kezdődik, amikor a szerződés lejárt, vagy azt felmondták.

Második körben azt kell vizsgálnunk, hogy mikor került a szerződés aláírásra. Ugyan is, ha 2014. március 15. napját megelőzően, akkor még a régi Ptk. szabályai vonatkoznak rá. Ha ezen időpontnál később, akkor már az új Ptk. szabályai. Mint említettem korábban alapvetően az elévülés szabályozása nem változott a két törvényben, kivéve egy markáns pontot. A régi Ptk. hatálya alá tartozó szerződések esetében ugyan is egy egyszerű tértivevényes felszólító levél is megszakítja az elévülést.

Mi szakítja meg a kölcsönszerződésből eredő követelés elévülését a Régi Ptk alapján?

Ha elismerjük a tartozást, ideértve azt is, ha akár 1 Ft-ot is fizettünk a tartozás törlesztésére. Ha a kötelmet (a szerződésből eredő kötelezettséget) módosítjuk, vagy egyezséget kötünk a teljesítésre. Vagyis, ha pl.: a felmondott szerződés alapján kötünk egy megállapodást a hitelezővel, hogy ha elenged valamennyit belőle akkor a többit kifizetjük. Ha a hitelező bírósági úton érvényesíti a követelését. Utoljára pedig, ha a hitelező felszólít minket a teljesítésre. Ez mind megszakítja az elévülést.

Mi szakítja meg a kölcsönszerződésből eredő követelés elévülését az új Ptk. alapján?

Ha elismerjük a tartozást, ideértve azt is, ha akár 1 Ft-ot is fizettünk a tartozás törlesztésére. Ha a kötelmet (a szerződésből eredő kötelezettséget) módosítjuk, vagy egyezséget kötünk a teljesítésre. Vagyis, ha pl.: a felmondott szerződés alapján kötünk egy megállapodást a hitelezővel, hogy ha elenged valamennyit belőle akkor a többit kifizetjük. Ha a hitelező bírósági úton érvényesíti a követelését.

Elévülés végrehajtási eljárásban?

Úgy van, létezik ilyen. Már említettem, hogy a végrehajtható okirat kiállítását követően, illetve a végrehajtás elrendelését követően, már csak a végrehajtó eljárási cselekményei szakítják meg az elévülést. Ennek abban az esetben van relevanciája, amikor a végrehajtó nem talál végrehajtható vagyont. Hiszen ha pl.: munkabérből letiltást rendel el, akkor lényegében minden hónapban megszakítja az elévülést. Ha nincs vagyon, amit végre tudna hajtani, akkor viszont a végrehajtási eljárás szünetel. Az elévülés pedig szünetelés közben is be tud következni, ilyenkor az elévülési idő nem nyugszik. Azonban, ha a végrehajtást kérő figyel, akkor az elévülési időn belül kéri a végrehajtót, hogy indítson újabb vagyonkutatást, mely ismét meg fogja szakítani az elévülést, mint eljárási cselekmény.

Hogyan veszik figyelembe az elévülést?

Leginkább sehogy. Néhány kivételtől eltekintve az elévülést a bíróság – mert csak és kizárólag a bíróság jogosult vizsgálni -, csak az arra való hivatkozáskor vizsgálja. Ez egy nagyon fontos szabály. Minden esetben, ha úgy gondoljuk a követelés elévült, akkor arra nekünk – mint adósnak – kell hivatkoznunk. Amennyiben már végrehajtás van folyamatban, erre van külön eljárás (Vht. 41.§). Ha pedig még a megelőző eljárásban (fmh szakban ott van erre az ellentmondás, bírósági per esetén pedig az ellenkérelem lehetősége), akkor ott nekünk kell hivatkoznunk az elévülésre, senki sem fogja hivatalból vizsgálni.

Két eset van, amikor a bíróság(közjegyző) hivatalból köteles vizsgálni az elévülést. A büntetőjogi igényhez kapcsolódó, és az adójogviszonyból származó követelések érvényesítésekor.

Végül fontos még kiemelni, hogy a végrehajtási jog elévülése az alapjául szolgáló követelés elévüléséhez igazodik. Vagyis elévült követelést nem lehet végrehajtani. Ez alól kivételnek tűnik a fizetési meghagyásos eljárás, mivel az Fmhtv. kimondja, hogy a jogerős fizetési meghagyás 10 évig végrehajtható. De ez ne tévesszen meg bennünket. Ugyan az elévülést megszakítja egy jogerőre emelkedett fmh, de nem hosszabbítja meg az elévülést 10 évre. Ugyanakkor az fmh végrehajtható lesz, a közjegyző el fogja rendleni a végrehajtást, akkor is, ha a követelés már elévült. Ennek oka egyrészt, hogy ekkor már nem lehet a közjegyzőnek jelezni, hogy az elévült, másrészt a már említett Vht. 41.§ szakasza alapján az adós felléphet a végrehajtás ellen, ha a követelés elévült. Továbbá a közjegyző nem vizsgálhatja az elévülést, mint említettem, arra csak bíróság jogosult.

Ha van olyan téma, amiről szívesen olvasnál, vagy kérdésed van, írj a vhinfoblog[kukac]gmail.com e-mail címre, vagy a blog facebook oldalán, esetleg itt a hozzászólásoknál.

Illusztráció: pexels.com