Kevesen tudják, de a fizetési meghagyással szemben néhány esetben megilleti a kötelezettet egy második ellentmondási lehetőség.

A fizetési meghagyás a kézbesítésétől számított 15 nap elteltével jogerőre emelkedik és végrehajtható lesz, ha nem érkezik ellentmondás. Ez az alap eset, hiszen ilyen esetben a kötelezett átvette a fizetési meghagyást és eldönthette, hogy elismeri-e, vagy sem a követelést. De mi a helyzet, ha a kötelezett azt valamilyen okból nem veszi át?

Vannak olyan emberek, akik attól a hittől vezérelve, hogy ha nem veszem át akkor nem lesz kézbesítés, akkor nem lesz jogerős se, meg majd mondhatom hogy engem nem kerestek, nem értesítettek, nem veszik át a követeléskezelők, bankok, bíróságok, vagy közjegyzőktől érkező leveleket. Ez a legnagyobb hiba amit csak elkövethetnek. Hiszen ha nem tudom mi van a levélben, nem tudom hogy fizetési kötelezettségem van, akkor azt vitatni sem tudom ha alaptalan. A másik eset, amikor valaki ténylegesen nem tehet róla (önhibáján kívül eső ok), és nem tudja átvenni a küldeményeket. A harmadik gyakori eset, hogy egyszerűen már nem is ott lakik, ahová ezt megpróbálták kiküldeni.

Az fmh eljárásra ráhúzva a fenti eseteket, abban a helyzetben, ha a fizetési meghagyás ún. „nem kereste” jelzéssel érkezik vissza a közjegyzőhöz, sajnos a akkor is jogerőre tud emelkedni. A rosszhiszeműség kiküszöbölése miatt a Polgári Perrendtartás régi megoldása az ilyen helyzetekre, a kézbesítési vélelem, ma már kézbesíti fikció.

(Az elnevezésnek jogi értelemben van jelentősége. A jogban azért használnak bizonyos szavakat, mert előre meghatározott jogi jelentésük van, és így elkerülhetőek a félreértések. Tehát a jogban a vélelem az, amikor olyan tényt fogadunk el valósnak és bizonyítottnak, ami csak nagyon valószínű. A fikció ezen túlmenően már azt jelenti, hogy olyan tényt fogadunk el valónak, melyről tudjuk hogy nem igaz, vagy legalább is nagyon valószínű hogy nem az. Erre azért van a jognak szüksége, mert számosa esetben ezek nélkül a jog nem tudna működni. Ennek legkiemelkedőbb példája pl.: a halál tényének megállapítása, vagy a holtnak nyilvánítás iránti eljárások, ahol ténylegesen csak valószínűségre alapul a bíróság döntése.)

Visszakanyarodva az fmh eljáráshoz és egyszerűen megfogalmazva: Az fmh két módon emelkedhet jogerőre. Az egyik, hogy a kézbesítés sikeres és nem érkezik ellentmondás. A másik, hogy „nem kereste” jelzéssel érkezik vissza a közjegyzőhöz, ekkor ún. kézbesítési fikció alapján emelkedik jogerőre, ellentmondás hiányában. (Erről részletesen a következő bejegyzésben írok majd.)

Ahogy korábban már írtam róla, a (rendes) ellentmondás előterjesztésére a fizetési meghagyás átvétele, vagy a kézbesítési fikció beálltát követő 15 napon belül van lehetőség. Azonban kézbesítési fikció esetén – tekintettel arra, hogy nagy valószínűséggel a kötelezett nem szerzett tudomást az fmh eljárásról – a törvény egy második (rendkívüli) ellentmondási lehetőséget is biztosít. Ezzel akkor lehet élni, ha a fizetési meghagyás alapján a végrehajtást elrendelték. Ekkor, onnantól kezdve, hogy a kötelezett tudomást szerzett a végrehajtási eljárásról, ugyan úgy 15 napon belül ellentmondást terjeszthet elő a közjegyzőnél.

Fontos, hogy ez a gyakorlatban nem csak annyi, hogy írok egy levelet a közjegyzőnek, hogy nem ismerem el a követelést. A törvény szabályozás extra követelményeket támaszt a rendkívüli ellentmondás előterjesztéséhez. Először is a legfontosabb, hogy a beadványunkban meg kell jelölnünk, hogy mikor szereztünk tudomást a végrehajtásról. Ez azért szükséges, hogy a közjegyző meg tudja állapítani, hogy a 15 napos határidőt betartották-e. Sajnos nagyon füllenti nem tudunk, mert a közjegyző meg fogja keresni a végrehajtót, legalább azért, hogy közölje mikor kézbesítette a végrehajtási lapot az adósnak. Alap esetben akkor szerzünk tudomást az ellenünk futó végrehajtási eljárásról, amikor a végrehajtótól megkapjuk a teljesítésre való felszólítást. Azonban számos esetben, az inkasszó hamarabb érkezik, mint a posta. Így, ha olyan értesítést kapunk a bankunktól, hogy XY végrehajtó hatósági átutalást (inkasszó) érkezett a számlánkra, akkor mi akkor szereztünk tudomást a végrehajtásról – tehát elindult a 15 napos határidő -, nem csak egy hét múlva, mire a végrehajtó felszólítása megérkezik.

Ezen túlmenően a rendkívüli ellentmondásunkkal egy időben – tehát ahhoz csatolva – azt is bizonyítanunk kell, hogy a végrehajtási eljárás költségeit megfizettük az eljáró végrehajtónál, vagy azt, hogy mivel ilyen még nem merült fel. Erről „igazolást” az eljáró végrehajtó tud nekünk adni.

Összességében tehát: rendkívüli ellentmondást akkor tudunk előterjeszteni, ha a fizetési meghagyás kézbesítési fikció alapján lett jogerős. Ekkor is, a végrehajtásról való tudomásszerzéstől számított 15 napon belül, a közjegyzőhöz megküldve az ellentmondásunkat, melynek tartalmaznia kell, hogy mikor szereztünk tudomást a végrehajtásról, továbbá annak igazolását, hogy a végrehajtónál az eljárás felmerült költségeit megfizettük.

Ha az ellentmondással minden rendben van, a közjegyző a végrehajtási eljárást megszünteti, a fizetési meghagyás jogerőre emelkedését megállapító határozatát hatályon kívül helyezi és az eljárást perré alakítja – ugyan úgy, mint ha rendes ellentmondással éltünk volna -.

Ezen „extra” lehetőség megadására azért volt szükség, mert néhány esetben előfordul, hogy a fizetési meghagyás olyan címre megy, ahol a kötelezett ténylegesen már nem tartózkodik. Sajnos előfordul az is, hogy akár már évek óta nem ott lakik, ki is jelentkezett onnan, de az új lakó ezt nem közli a postással. Ekkor ugyan úgy nem kereste jelzéssel megy vissza a küldemény pl.: elköltözött helyett.

Állandó tanácsként tudom megfogalmazni, hogy minden esetben, amikor erre csak fizikailag van lehetőségünk a leveleket vegyük át, az értesítést ne dobjuk el, menjünk el a postára. A passzivitásunk nem fogja megakasztani az eljárást. Továbbá amiről nem tudok, az ellen nem tudok védekezni!