Az előző fmh cikkben a rendkívüli ellentmondás kapcsán érintettem a kézbesíti fikciót. Lássuk most ezt a jogintézményt részletesebben.

Kézbesítési fikció beálltára akkor kerül sor a polgári eljárásokban, legyen az peres vagy nemperes, ha a bármilyen kézbesítést igénylő küldemény „nem kereste” jelzéssel érkezik vissza a feladóhoz.

(A polgári eljárásokban alapvetően kétféle „postázási mód” lelhető fel. Az egyik a kézbesítés, ami azt jelenti hogy tértivevényes küldeményként került megküldésre, vagyis pontosan megállapítható, hogy mikor adták fel, a posta mikor próbálta meg kézbesíteni – hivatalos irat esetében ezt kétszer is kötelessége a postának -, illetve mikor vették azt át, vagy küldték vissza a feladónak. A másik az ún. megküldés, ami mindössze egyszerű levélben való továbbítást jelent, vagyis csak a feladó nyilvántartása rögzíti a postára adás napját. Jellemzően olyan dokumentumok, határozatok kerültnek csak megküldésre, amelyek esetében nincsen jelentősége annak, hogy a tartalmát megismerik-e, illetve, hogy mikor veszik azt át pl.: határozat jogerőre emelkedését megállapító végzés.)

Ha „nem kereste” jelzéssel érkezik vissza egy küldemény, akkor – hivatalos irat lévén – az a szabály, hogy a postai kézbesítés második megkísérlését követő ötödik munkanapon azt kézbesítettnek kell tekinteni. Erről az adott intézmény (bíróság, közjegyző, stb.) végzést hoz, melyben egyértelműen megállapítja azt a napot, melyen a küldemény kézbesítettnek minősül, és ezt a végzést, valamint az eredetileg kézbesíteni szánt határozatot, dokumentumot megküldi a címzettnek ismét. Fontos, hogy itt már csak megküldi, tehát nem tértivevényes küldemény lesz, a postás csak bedobja a postaládába és kész. Így, ha valaki csak azért nem tudta átvenni az első küldeményt, mert pl.: a munkarendje miatt nem tud odaérni a postára az értesített küldeményért, így is tudomást tud róla szerezni. Általános esetben még ilyen esetben is van ideje cselekedni a címzettnek, csak jelentősen kevesebb.

Tehát ha kapunk egy hivatalos küldeményt – ilyen a fizetési meghagyás is – akkor azt, mivel tértivevényes – a postás kihozza és megpróbálja nekünk átadni. Nyilván nem leszünk otthon, mert a postás is napközben kézbesít, amikor mi a legtöbb esetben dolgozunk. Így a postás hagy a postaládánkban egy értesítőt, melyen fel lesz tüntetve, hogy kitől érkezett a küldemény, azt melyik postán tudjuk átvenni, mikortól meddig. A posta a sikertelen kézbesítést követően 5 munkanapig pihenteti azt az illetékes postán, majd ismét megpróbálja azt kézbesíteni a címhelyen (második kézbesítési kísérlet). Ha ekkor sem talál minket otthon – miért is találna napközben ugye – akkor ismét hagy egy értesítőt, de abban már az is benne lesz, hogy 5 munkanapot követően visszaküldi a feladó részére a küldeményt. Vagyis ismét lesz 5 munkanapunk felvenni a postán a levelet, de ha ezt nem tesszük meg, akkor „nem kereste” jelzéssel visszaküldik a feladónak. Ekkor a második kézbesítési kísérletet követő ötödik munkanapon kézbesítettnek fogják tekinteni a küldeményt.

Ebből a szabályból következik, hogy ha nem vesszük át a leveleket, attól még az eljárás folyik tovább.

Mivel látható, hogy eléggé ki vagyunk szolgáltatva annak, hogy éppen hova küldik nekünk az iratokat, a törvény természetesen lehetőséget biztosít arra, hogy ún. kézbesítési kifogással éljünk. Ennek különösen nagy jelentősége van a fizetési meghagyások terén, hiszen ott a kötelezett címét is a jogosult adja elő, így bőven van tér tévedésekre (Bírósági peres eljárások esetén ez kicsit más, különösen, ha valamilyen szerződéses kapcsolat miatt folyik per, na de erről majd később.).

A törvény azonban szigorúan körül határolja, hogy hogyan is élhetünk ezzel a kifogással. Elsődlegesen meghatározza, hogy milyen határidőn belül élhetünk vele. Kézbesített iratok (tértivevénnyel feladott) esetén a kézbesítési fikció beálltától, még megküldött iratok (tértivevény nélkül feladott) iratok esetén, az azokról való tudomásszerzéstől számított 15 napon belül. Fontos, hogy a kézbesítéstől, vagy kézbesítési fikció beálltától számított 3 hónapon túl nincs helye kifogás előterjesztésének.

A kifogás előterjesztésének két oka lehet a törvény szerint. Egyrészt a kézbesítés a hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó jogszabályok megsértésével történt meg, vagy más okból nem volt szabályszerű; másrészt, ha az iratot a címzettnek önhibáján kívül nem volt módja átvenni. Az első esetkörre mindenki hivatkozhat – már persze ha igaz -, vagyis természetes személyek és jogi személyek is. A második esetkörre csak természetes személyek. Ennek oka, hogy a jogi személyeknek jogszabályi kötelezettségük, hogy a székhelyükön a leveleiket mindig átvegyék.

Fizetési meghagyásos eljárásnál maradva, a fenti szabály külön rendelkezés nélkül alkalmazható. Ennek leggyakoribb esete, ha olyan címre ment a fizetési meghagyás, ahol már évek óta nem lakunk, elköltöztünk, stb. Felvetődik a kérdés azonban, hogy ha már nem tartózkodom ott, hogyan szerzek tudomást erről? Ezt tényleg esete válogatja. Az azóta ott lakó ismer minket és tovább küldi a levelet, elmondja a szomszédnak aki még tudja a telefonszámunk, kvázi bármilyen eshetőség szóba kerülhet. De a jogalkotó is tisztában van vele, hogy ez nem elvárható az átlag mezei állampolgárok tömegétől. Ezért iktatta be azt a szabályt is, ami fmh szempontjából kiemelkedően fontos, hogy amennyiben a kézbesítési fikcióval érintett irat alapján végrehajtási eljárás indult, úgy a végrehajtási eljárásról való tudomásszerzéstől számított 15 napon belül akkor is előterjeszthető a kézbesítési kifogás, ha a korábban említett (maximum) 3 hónapos határidőből már kifutottunk.

A kézbesítési kifogásban elő kell adni azokat a tényeket, körülményeket, amik alátámasztják, hogy a kézbesítés szabálytalan volt, vagy legalább valószínűsíteni kell, hogy önhibánkon kívül nem tudtuk átvenni a küldeményt.

A szabálytalanság esetére csak egyértelmű szabálytalanság esetén lehet és érdemes hivatkozni. Az pl.: megállja a helyét, hogy a tértivevényből is egyértelműen kitűnik, hogy a második kézbesítési kísérlet elmaradt. Az azonban nem, hogy ha mindössze arra hivatkozunk, hogy a postás nem dobott be értesítőt. Ami lehet hogy igaz, de a posta úgy is azt fogja nyilatkozni, hogy márpedig az ő alkalmazottjai gáncstalan lovagokként, minden kézbesítést szabályszerűen hajtanak végre. Ebben meg igazat, csak perbíróság tehet, tehát fmh eljárásban a közjegyző ezt nem vizsgálhatja.

Az önhiba hiányára való hivatkozás már inkább megfoghatóbb. Egyrészt azért, mert elegendő valószínűsíteni az okot, vagyis elég ha nyilatkozunk arról, hogy „én márpedig ottan nem is lakok tizenharminchatéve kezicsókolom”. Ez egy tartózkodási helynél még elfér, de ha még mindig arra a címre van bejelentve az állandó lakhelyünk, akkor viszont már nem. Fontos, hogy ha lakcímkártyával tudjuk bizonyítani hogy nekünk az adott címhez, ahová a kézbesítés történt, már nincs közünk. Ennek azért van jelentősége, mert még ha el is költöztünk valahonnan már vagy tíz éve, de nem jelentkeztünk át, vagyis még mindig a régi cím az állandó lakhely, akkor sajnos ott a mi kötelességünk, a mi felelősségünk, hogy gondoskodjunk arról, hogy a nevünkre érkező küldeményeket átvegyék. Tehát arra nem tudunk alappal hivatkozni, hogy „lustaságból” nem jelentkeztem ki – holott ügye kötelességünk -. Ilyen esetben pont van önhiba. Elfogadható ok lehet azon kívül, hogy elköltöztünk onnan, ha pl.: zárójelentéssel tudjuk bizonyítani, hogy a kézbesítések idején kórházban voltunk, vagy munkáltató ad egy igazolást, hogy az adott időben épp egy három hetes külföldi kiküldetésen voltunk, de még akár az is, hogy éppen nyaraltunk és csatoljuk hozzá a szálloda foglalást, vagy az utazási iroda ajánlatát.

Fontos megjegyeznünk, hogy óriási a különbség a között hogy bizonyítanunk kell, vagy csak valószínűsítenünk.

Ha a kézbesítési kifogás elkésett visszautasítják. Ha alaptan, elutasítják. Azonban ha helyt adnak neki, akkor minden eljárási cselekmény, ami a kézbesítési fikciót követően történt hatálytalan, az adott iratot pedig ismételten kézbesítik. Ezt azt jelenti, hogy ha pl.: mi már a végrehajtás megindulását követően észleljük, hogy azért nem értesültünk a fizetési meghagyásról, mert nem már nem ott lakunk ahová azt küldték, és a kézbesítési kifogásunknak a közjegyző helyt ad, akkor a végrehajtást megszünteti, a fizetési meghagyás jogerőre emelkedését megállapító végzését hatályon kívül helyezi és újra megküldi nekünk – az így már megtudott valós címünkre – a fizetési meghagyást. Lényegében visszamegyünk az eljárás elejére.

Jó tanács, hogy ha kézbesítési fikció alapján jogerős fmh alapján rendelnek el velünk szemben végrehajtást, és kiderül hogy tudunk élni kézbesítési kifogással – mert pl.: régi címre küldték az fmh-t – akkor célszerűbb kézbesítési kifogást előterjeszteni, mint rendkívüli ellentmondást (a határidő mind két esetben a tudomásszerzéstől számított 15 nap). Mindössze azért, mert a rendkívüli ellentmondás esetén ugye meg kell fizetnünk a végrehajtói költségeket ahhoz hogy egyáltalán elfogadható legyen az ellentmondásunk, míg kézbesítési kifogásnál nincs ilyen kötelezettségünk.

Mint említettem korábban, a kézbesítési fikció megdöntése eltérhet peres eljárásban. Ez különösen akkor kap hangsúlyt, ha a per valamilyen szerződéses kapcsolaton alapszik. A leggyakoribb ilyen eset, amikor hitel, vagy kölcsönszerződés felmondásának jogosságát, vagy a szerződés érvényességét érintő perekben az adós arra alapítja keresetét, hogy neki a bank végig olyan címre küldte az összes értesítést, meg kivonatot, meg felmondást, ahonnan ő már évekkel korábban elköltözött. Ezzel az a baj, főleg banki szerződéseknél, hogy minden esetben rögzítésre kerül a szerződésben, hogy a felek milyen címen fogadják az egymásnak címzett küldeményeket. Továbbá kötelezik magukat arra, hogy ennek megváltozása esetén X napon belül a másik félnek ezt bejelentik. Az adósok zöme ezt nyilván nem teszi meg, elfelejti, aztán fel van háborodva, hogy a bank valójában a szerződésüknek megfelelően járt el.

Általános jog formula, alapelv, ami a Ptk. 1:4.§ (2) bekezdése is rögzít, hogy : „Felróható magatartására előnyök szerzése végett senki nem hivatkozhat.” Vagyis a fenti példánál maradva, ha nem tettem eleget címváltozás bejelentési kötelezettségemnek, hibáztam, arra nem hivatkozhatom, hogy a bankomat a bíróság elmarasztalja, én meg a fizetési kötelezettségemről szabaduljak.

Ez általánosan igaz minden polgári eljárásra, így a fizetési meghagyásos eljárásra is.

Illusztráció: pexels.com